Ma már Magyarországon is egyre inkább begyűrűzik a lifelong learning modell, aminek lényege, hogy az ember élete végéig tanul, így gyakran az idősebbeknek is át kell képezniük magukat, hogy egy stabilabb és jobb állást szerezhessenek meg.
Az egész életen át tartó tanulás (más kifejezéssel az élethosszig tartó tanulás) gondolata már az 1970-es években megszületett, de igazán központi témává és fontos célkitűzéssé csak az ezredforduló környékén vált. Akkor azonban már annyira hangsúlyos szerepet szántak neki, hogy 1996-ot egyenesen a lifelong learning évének kiáltották ki Európában.
Ma már a tanulás, ismereteink bővítése, saját magunk képzése nem ér véget az első szakma, az első OKJ-s papír vagy az első diploma megszerzésével, hiszen ahhoz, hogy a modern munkaerőpiacokon hasznosítható, versenyképes tudással rendelkezzünk, folyamatosan fejlesztenünk kell képességeinket, bővítenünk kell ismereteinket, új OKJ tanfolyamokat kell elvégeznünk vagy újra be kell íratkoznunk az egyetemre.
Az egész életen át tartó tanulásnak az is fontos eleme, hogy önmagunk képzése (és így munkaerőpiaci esélyeink javítása) nem csak az iskolapadokban és nem csak különböző bizonyítványok megszerzésével lehetséges. Hasonlóan fontos a kevésbé szervezett és szabályozott keretek között (non-formális formában) megszerzett tudás, illetve a mindennapi élet és a munka során (informális formában) felcsipegetett ismeretek is.
Az egész életen át tartó tanulás célkitűzéseinek elérése a magyar oktatási rendszerben is csak sok változtatás után válik lehetségessé.
